Gateway to Space

gateway-to-space-urkiallitas-2016-budapest-millenaris-jegyvasarlasMinden sci-fi rajongó elgondolkodott már legalább egyszer, hogy milyen is lenne eljutni olvasmányai színterére – elég csak arra gondolni, hogy az Enterprise űrsikló a Star Trek híres űrhajója után kapta a nevét. Sőt valószínűleg minden ember ábrándozott már az űrutazásról. Így kitörő örömmel fogadtam a hírt, hogy Budapestre látogat a NASA vándorkiállítása, a Gateway to Space.

A belépés után egy sötét folyosón keresztül vezet az út, ahol megcsodálhatjuk a Nemzetközi Űrállomás Kupola moduljából nyíló kilátást (itt talán egy kicsit jobb felbontású kijelzők tovább növelték volna az élményt). Tovább haladva az űrkutatás teljes történelmét figyelemmel kísérhetjük, kezdve Von Braun gyerekkori jegyzeteitől, az űrversenyen át egészen a közeli jövőben szolgálatba álló Orion űrhajóig. Idővonal-szerűen felépítve, könnyen átláthatóan, információs táblákkal, amelyeken pár pillanat alatt átfutható a kiállítási tárgyhoz kapcsolódó érdekességek találhatóak.

Az idővonal két fő teremre van osztva, melyeket az űrsikló pilótafülkéjének és raktér irányító kabinjának replikája választ el egymástól. S ez a szeparáció az időben elfoglalt helyre is igaz: a statikus kiállítás első fele az űrsikló előtti, a másik pedig az űrsikló üzembe állítás utáni időket hivatott bemutatni.

A harmadik nagy rész a szimulátor-terem, ahol persze óriási tömeg fogadott. Itt a legizgalmasabb talán a giroszkóp volt, ám nem vártam ki a meglehetősen hosszú sort – illetve a reggelim sem szerettem volna a többi látogatónak megmutatni.

Csodás volt végigjárni a kiállítást. Az emberiség legnagyobb kalandjába enged betekintést, kézzelfogható módon – a szó legszorosabb értelmében, hiszen egy Holdról származó meteoritot meg is érinthettünk. A MIR űrállomás egyik moduljának replikájába is beléphettünk, ami ügyesen keltette azt az érzetet, hogy mozgunk a modullal együtt. Mivel a statikus sor tényleg statikus volt, valamint a helyszínt biztosító épület alapterülete meglehetősen nagy, túl nagy tömeggel sem lehet találkozni – kivéve persze a szimulátoroknál. Külön öröm, hogy a magyar űrkutatási eredmények is kaptak saját vitrint a tárlat során.

Félelmetes volt látni a kiállított űrruhákat, főleg a hőskorból származóakat. A tudomány és az emberi bátorság összefogásának ékes mintapéldája, hogy egy alig pár köbméteres fémkapszulában képesek voltunk embert küldeni a világűrbe, ahonnan már csak  egy ugrás volt elérni a Holdat, alig négy évvel később. Egy ilyen űrverseny hiányzik napjainkból, persze a hidegháborús háttér nélkül. Talán korunk magáncégei egy új kort nyitnak az emberi űrutazásban. A Virgin Galactic, a Google és még sokan mások igyekeznek elhozni ezt az új aranykort. Csak azt remélem, hogy még az én életemben sor kerül erre.

Mindenképp meg kell látogatni legalább egyszer ezt az expot, hiszen nem tudni, hogy mikor lesz hasonló nálunk. Egy szinte teljes tablókép az emberiség űrben tett szárnypróbálgatásairól. Jövőre lesz kereken 60 éve, hogy az első műhold pályára állt bolygónk körül. Hatvan év alatt eljutottunk a Holdra, több állandó állomást is üzemeltettünk orbitális pályán. Vajon meddig jutunk újabb hatvan év alatt?

 

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someone