Arrival

Két éve úgy gondoltam, hogy Christopher Nolan Csillagok közöttje miatt a science fiction-t nem kedvelő nézők és olvasók is elismeréssel adóznak majd a műfajnak, de legalábbis egy-két a zsánert képviselő alkotásnak. Az a film egy új szintre emelte a tartalmas tudományos-fantasztikus filmek kategóriáját, még ha nem is volt tökéletes. Kiemelkedett a rengeteg látványos, ámde kevésbé mély, esetenként pedig sekélyes filmek tömegéből. Aztán jött Denis Villeneuve és olyan eleganciával adaptálta Ted Chiang díjnyertes novelláját, az Életed történetét, hogy a már említett új szintet még tovább emelte: az Arrival legalább olyan mérföldkő a science fiction filmek között, mint anno 2001 – Űrodüsszeia volt.

01_arrivalA történet szerint 12 óriási idegen űrhajó landol a Földön. Senki sem tudja, hogy kik az utasok és miért vannak itt. Dr. Louise Banks nyelvészprofesszor és Ian Donelly fizikus kapja a feladatot a hadseregtől, hogy megfejtsék az idegenek céljait s ez végül olyan események láncolatát indítja el, amik gyökeresen változtatják meg az emberiség világnézetét – és ennyit lehet spoilerek nélkül írni a cselekményről.

Nehéz műfaj a filmadaptáció, különösen akkor ha az alapanyagot szolgáltató mű egy novella, elég csak a terjedelemre gondolni. Alig van idő a világ bemutatására, a konfliktus felvezetésére, a szereplők megismerésére. Cserébe jellemzően egy-egy fordulattal, csattanóval érnek véget és még sokáig gondolkodásra késztetnek. Rövidségük miatt, modern űropera rajongóként nem is nagyon szoktam novellákat olvasni, persze azért vannak kivételek. Sokat tépelődtem, hogy elolvassam-e az adaptáció alapját képező novellát a film megtekintése előtt, végül csak elolvastam és abszolút nem bántam meg.

Villeneuve megtartotta az eredeti történet három alappillérét (amiket szintén nem fogok felfedni, aki pedig olvasta a novellát, az már úgy is tudja), de a körítésen eszközölt néhány változtatást és ki is bővítette azt. Ezek közül van, ami tovább növeli a cselekmény drámaiságát és persze van olyan is, ami a látványvilágot hivatott erősebbé tenni. Mert az bizony rettentően erős. Olyan grandiózus audiovizuális élményt nyújt a film, hogy odaszegezi a nézőt a székbe és már-már pislogni is elfelejt. Mindezt teszi úgy, hogy nem óriási robbanásokat és csillogó lézerágyúval vitézkedő űrlényeket szerepeltet a vásznon. A zenei aláfestés pedig abszolút illik a film világához. A szereplőgárda hozza a kötelezőt, Amy Adams-ben érezhető, ahogy a kíváncsiság és a félelem viaskodik, Forest Withaker pedig hiteles marcona ezredes, a Jeremy Renner által megformált Ian Donelly viszont nem kapott annyi figyelmet, mint a novellában.

arrival

Szinte mindent megtalálni a filmben, amiért a minőségi szórakoztatást kedvelő néző a moziba látogat. Már az első percekben olyan érzelmi mélységeknek és magasságoknak lehet szemtanúja a néző, ami végigkíséri az egész játékidőn. Általában kritikus szemmel állok a történetekben szerepelő szerelmi szálakhoz, hiszen sokszor csak a cselekménnyel párhuzamosan fut, a nézőcsalogató eye candy lélektani megfelelője. Ám jelen esetben a cselekménybe tökéletesen illik, a mélyen rétegelt film szerves része. A tudományos rész is teljesen rendben van. Bár nem vagyok nyelvész, de rendkívül élveztem az idegenek nyelvének tanulmányozását és – még ha kategorikusan csak a novellában lett kijelentve – de végre leromboltatott az a mítoszt, hogy kizárólag tévé- és rádióadásokat hallgatva meg lehet tanulni egy teljesen idegen nyelvet. Maguk az idegenek pedig nem is lehetnének ennél idegenebbek. A film során az őket körüllengő fizikai köd és balladai homály csak tovább erősíti a nyelvi különbségek miatti megismerhetetlenség érzését.

Ez a film gondolkodásra késztet és a nézővel marad a vetítés után is. Méltán nyeri el már most a kultuszfilm státuszát. Szerintem még évek múltán is utalgatni fogunk rá, mint minőségi fokmérő, ha science fiction filmekről lesz szó. Talán még engem is rávesz, hogy több novellát olvassak – arra pedig már rávett, hogy Ted Chiang minden novelláját elolvassam.

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someone