Afterparty

A fülszövegben említett okosdrog-forradalom miatt kissé előítéletes voltam a könyvvel kapcsolatban. Mostanában túl könnyen címkéznek fel okosnak tárgyakat. Okostévé, okostelefon, okosóra, okoshűtő, sőt még okostükör is van… S tekintve, hogy ha csatlakozik a tárgy az internethez vagy egyéb más hálózathoz, akkor már okos, kíváncsi voltam, hogy egy tudatmódosító szer hogyan is érdemelhette ki ezt a tulajdonságot. Nos, ha erre teljesen egzakt választ nem is kaptam a cselekmény végeztével, de egy egészen szórakoztató olvasmányélménnyel lettem gazdagabb, ami mégsem tudott kiemelkedő lenni.

000A történet szerint egy új drog üti fel a fejét az utcán, melyet Jelenlétnek neveznek. Nevét a drog által okozott vallásos hallucinációkról kapta és az okosdrog-forradalom után, egy drognyomtatóval bárki képes előállítani. Lyda Rose, egy problémás pszichiátriai beteg, egy szedett-vedett csapattal útnak indul, hogy felkutassa a terjesztőket és a saját megváltását is, hiszen ő volt a Jelenlétet kifejlesztő tudósok egyike.

A történet tehát két egymástól nem is olyan távol álló dolgot vegyít: a vallást és a tudatmódosító szereket. Hiszen maga a vallás is egy legális drog és a drogok mindig is kapcsolatban álltak a vallásokkal – elég csak különböző korok sámánjaira gondolni, akik természetes narkotikumok által kiváltott révületbe esve kommunikáltak isteneikkel. Most képzeljünk el egy ilyen drogot, ami hosszú használat után állandósítja ezeket a  jelenéseket és értelmesen elbeszélgethetünk a személyes istenünkkel. Sőt még mentális jegyzettömbnek is használhatjuk őket. Így megkapjuk a könyv alapkonfliktusát: nem lenne-e jobb a világ, ha mindenkinek a saját lelkiismerete testet öltve figyelmeztetné, hogy mi a jó s mi a rossz? Persze a kép ennél azért árnyaltabb, még ha nem is néz túl mélyen a dolgok fenekére Gregory.

Némelyik idegpálya annyira ősi, a gyökerek olyan mélyre nyúlnak, hogy időnként rá kell jönnünk, elsősorban állatok vagyunk. Mérlegelés, választás, önkontroll? Ezek mind csak később bukkantak fel a nagy evolúciós partin.

A könyv során számos problémát megszellőztet az író. A kormány által támogatott lehallgatás, a fordított rasszizmus, gyógyszergyári összeesküvés vagy éppen a mindent behálózó internet veszélyeit. Ám mindezeket tényleg csak érintőlegesen említi, a központi téma a vallás és tudomány (neurobiológia) ütköztetése. Nem vagyok jártas az említett tudományterületen, így én hihetőnek találtam az összes tényként közölt információt az agyról, annak működéséről és a drogok által kiváltott hatásokról. Ami többször is előkerült a fő témához kapcsolódóan, az a valláshoz való rendkívül kritikus, időnként erősen provokatív hozzáállás. Emiatt talán egyes olvasók nem fogják élvezni a könyvet.

– Milyen beteg isten hagyja, hogy megöld a saját gyereked? – kérdeztem hangosan. – Nem olyan, aki méltó az imádatra. Nem Isten tette próbára Ábrahámot, Ábrahám tette próbára Istent. Ha Isten hagyta, hogy ezt művelje Izsákkal, akkor bassza meg, az egész szent szövetség érvénytelen!

A közeli jövőbe invitál a történet, kissé negatív jövőképpel és – szerencsére – felnőtt szereplőkkel, akik nem hibátlanok, sőt majdnem mindegyikük szenved valamilyen pszichés megbetegedésben. Van aki skizofréniás, van aki túlzóan paranoid és van aki drog hatására elveszti az empátia képességét. Talán ez utóbbi a legijesztőbb, hiszen önszántából gyomlálja ki az említett képességet – még ha bizonyos esetekben ténylegesen csak hátráltatná az. A történet során azért kiderül, hogy a drognyomtató valójában egy kompakt kémiai labor és a nyomtató mivolta csak egy kicsit erőltetett analógia a 3D nyomtatóra.

Nem akarja megváltani a világot Gregory, egy egészen remek ötletből kiindulva egy helyenként meglehetősen nyomasztó világot teremtve járja körbe az örök vallás kontra tudomány konfliktust, ám ha csak egy hajszállal is, de mégis lemarad arról, hogy kiemelkedően jó könyv legyen.

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someone

About Dubovszki Martin

szoftvermérnök, amatőr fotós, javíthatatlan sci-fi rajongó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*