Gyilkosság világvége előtt

Ben H. Winters regénye annyira science fiction, mint Daniel Keyes Virágot Algernonnak című műve. Mind a kettő mindössze egy-egy momentumában igazán sci-fi és a történések helyett inkább lélektani oldalról közelíti meg az alapszituációt.

Gyilkosság világvége előttA Föld felé robogó aszteroida kíméletlenül közeleg,  már csak hat hónap van hátra. Mindenből. Ebben a sötét korban egy fiatal nyomozó egy öngyilkosságnak tűnő ügyet kap kivizsgálásra, amely már a kezdetektől furcsának tűnik neki, annak ellenére, hogy számtalan ember vetett már véget önkezével az életének ezekben a sötét időkben. Így minden nehézség ellenére megpróbál a végére járni az ügynek – a kollégák neheztelése és a széthulló világ ellenére.

Adott tehát egy viszonylag egyszerű történet, egy erős krimi szállal. Bár én nem vagyok nagy rajongója a műfajnak, sci-fibe csomagolva fogyaszthatónak érzem – például a Great North Road vagy A mezítelen nap – ám nem a nyomozás a legerősebb része a könyvnek. Félre értés ne essék: Hank Palace nyomozó ügye jól és részletesen kidolgozott, az érintettek motivációját is megalapozottnak érzem. Bár a gyilkos kiléte nem ért meglepetésként, nem ő volt az első számú gyanúsítottam.

A valódi erőssége a könyvnek a nyomasztó mivoltában rejlik. Minden cselekvés, minden mozzanat felett ott lebeg a kimondott igazság: hat hónap múlva megszűnik létezni az addig ismert világ és a becsapódást túlélők sem fogják sokáig húzni az apokaliptikus állapotok közepette. Ezt mindenki másként dolgozza fel, illetve próbálja feldogozni, ha lehet az ilyet egyáltalán.

Akad, aki csapot-papot otthagyva elindul teljesíteni a bakancslistáját, megvalósítani azt, amit úgy érez még meg kell tennie az életében. Akadnak, akik a vallásban próbálnak menedékre lelni. Akadnak, akik nem várják meg a hátrelévő hat hónapot és az öngyilkosságba menekülnek. Akadnak, akik a végsőkig ragaszkodni próbálnak az általuk megszokott értékekhez és élethez. Akadnak, akik hedonista élvezeteket hajkurászva menekülnek az elkerülhetetlentől. S persze akadnak őrült összeesküvésekben hívők is szép számmal. Minden csoport a közelgő Maia aszteroidára fogja tetteit. De vajon elég indok-e az arra, hogy állatokká váljunk? Elég indok lehet-e bármi is arra, hogy feladjuk az emberségünket?

Nem is tudom, én melyik csoportba tartoznék és nem is tudom melyik csoport a legrémisztőbb. Szeretném azt hinni, hogy a hátralévő hat hónapot már viszonylagos nyugalomban, családi körben tudnám tölteni. De annyi bizonyos, hogy látni szeretném az eseményt.

Magánál a katasztrófánál is rosszabb, hogy az emberek mennyire képtelenek vele szembenézni.

A társadalmi rend ijesztő felborulása, a Maia megállíthatatlan rohanása, a közeledő mindent eltörlő becsapódás rendkívül nyomasztó atmoszférát teremt. S jelen esetben a változás nem tartogat utóéletet az emberiség számára, mint mondjuk A gyermekkor vége esetében, ami csak tovább erősíti nyomasztó mivoltát. Bevallom a sci-fi tartalmat egy kicsit keveselltem, de egy trilógia első köteteként az arány még javulhat. Egy-két elejtett utalás talán előre is mutat efelé a történetvezetés felé. Ám az bizonyos, hogy érdemes elolvasni a regényt.

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someone

About Dubovszki Martin

szoftvermérnök, amatőr fotós, javíthatatlan sci-fi rajongó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*