Lunar Discovery

Mindig nagy kockázat egy ismeretlen alkotó könyvét kézbe venni, különösen, ha az magánkiadású regény. Andy Weir a The Martian-nal azonban bebizonyította, hogy a magánkiadású könyvek között is akad kiemelkedő alkotás. Ez is közrejátszott abban, hogy belevágjak Salvador Mercer regényébe – valamint az a tény is, hogy az aktuális Kindle napi ajánlatok közül ez tűnt az egyetlen nem YA disztópiának, space fantasy-nak vagy space romance-nek.

01010A történet szerint amikor a neander-völgyi és a cro-magnoni ember még együtt rótták a tundrát egy ismeretlen objektum szállt a Földre, amely megváltoztatta az utóbbiakat, behozhatatlan előny biztosítva nekik a másik ősi emberrel szemben az evolúciós versenyben. Ismerős, ugye? A közeli jövőben pedig a világ a kínai űrprogramot figyeli, ami éppen egy szondát küldött Hold körüli pályára, ám egy váratlan pillanatban megszakad minden összeköttetés vele és egy állandóan ismétlődő, az egész spektrumon fogható jelet fognak az égi kísérőnkről. Hamarosan rájönnek, hogy idegen eredetű a jel és megindul a második űrverseny, immár három szereplővel: az USA, Oroszország és Kína.

A cselekmény tehát Arthur C. Clarke mesterművének, az Űrodisszeia alaptéziséből indul, mely szerint az emberi evolúció robbanását külső erőknek köszönhetjük. Ezzel a kezdéssel Mercer rendkívül magasra tette a lécet önmaga számára és akarva-akaratlan az említett mesterműhöz hasonlítottam a könyvét végig az olvasás során, ami sajnos determinálta a véleményemet is.

Mást vártam a regénytől, mint amit kaptam. Eleinte úgy gondoltam, hogy egy igazi, hard science fiction regénnyel van dolgom, amiben végeláthatatlanul követik egymást a technikai leírások a holdutazás nehézségeivel kapcsolatban és részletesen leírja a közeljövő űrprogramjának eredményeit. Nem igazolódott be a gyanúm, bár időnként valóban csöpögteti Mercer az égi dinamikára vonatkozó részleteket, ám ezek pontosságát időnként azért kétségbe vontam. A már említett Weir regény sokkal részletesebb ebből a szempontból és hihetőbb is.

“Wasn’t that long ago that most people thought the world was flat. Now we’re circling it in a mere hour.” Rock smiled as he watched the radar track superimposed on a map of the world.
“Right you are. Geologically speaking, it was a mere blink of an eye. Makes you wonder where we’ll be in a few more centuries.”

Miután elfogadtam, hogy nem lesz egy vérbeli hard SF és egy könnyeden szórakoztató regényként kezdtem gondolni a könyvre, egészen élvezetes lett. Talán Dan Brown regényeihez tudnám hasonlítani, ugyanis kihasználja, hogy bár érdekes téma az űrutazás, nem sok embernek van komolyabban fogalma a mikéntjéről (nekem sem, bár talán komolyabban utána olvastam már egy átlag embernél) és így könnyen meg tud változtatni bizonyos tényeket a cselekmény érdekében, úgy, hogy ne zavarja az olvasókat ezzel. Hadd mondjak egy példát. A könyv egy bizonyos szakaszában hirtelen szükség van megfelelő tolóerőre, hogy eljusson egy kétfős legénység a Holdra és szerencsére akad nem egy, hanem kettő eredeti Saturn V rakéta talonban, amit alig egy hét alatt kilövésre kész állapotba tudnak hozni. Szerintem sem a tény, hogy akad két nem használt hordozórakéta, valamint a rövid felkészülési idő sem reális, persze a történetvezetés szempontjából szükséges csúsztatások voltak. Illetve az orosz megoldás is elég hihetetlen – ám ez egy sci-fi regény, nem kéne ezt felróni a könyvnek. Időnként a névadással is problémák akadtak: egy ideig nem tudtam pontosan, hogy az NSA megfigyelők (Smith és Brown) közül ki a férfi és ki a nő, mert egyikükre eleinte Mr.-ként, majd Mrs.-ként, végül ismét Mr.-ként hivatkozott. Apróság, de rendkívül lelombozó tud lenni, tudva azt, hogy egy rendes korrektor kiszúrja az ilyet.

A befejezés pedig abszolút felesleges volt. Csupán egy keretet akart adni Mercer, visszautalva a prológus történéseire. Ha komolyabban szeretett volna foglalkozni a témával, akkor nem csak a prológus és az epilógus során kap komolyabb szerepet, így az az érzésem, hogy szándékosan nyitva hagyta a cselekményt, utalva a folytatásokra, illetve csak dramaturgiai eszköz volt, hogy mélységet próbáljon adni a könyvnek.

Könnyed szórakozás volt a regény, ha nem nyúlt volna ilyen nyilvánvalóan az Űrodisszeiához, talán még jobban élveztem volna. Gyors, lendületese történet, de nélkülöz minden eredetiséget és mélységet. Manapság divatos filmadaptációt készíteni a regényekből. Azt hiszem, talán Mercer is arra szánhatta a szóban forgó könyvet, amire egyébként tökéletesen megfelelne: látványos űrfilmet lehetne forgatni belőle.

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someone

About Dubovszki Martin

szoftvermérnök, amatőr fotós, javíthatatlan sci-fi rajongó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*