The Abyss Beyond Dreams

Kicsit több, mint két éve fedeztem fel magamnak a modern űroperát Alastair Reynolds két magyarul is megjelent kötetével. Mivel mind a két regény rendkívül tetszett, így kutatni kezdtem további űroperák után. Ekkor akadt a kezembe az első olvasmány Peter F. Hamilton-tól, A földre hullt sárkány címmel. Fura módon csak második nekifutásra sikerült elolvasni, pedig igazán élvezetes történet volt. Szerencsére nem tántorított el attól, hogy egy újabb Hamilton regénnyel próbálkozzak, a Pandóra csillagával, ami bevezetett a Csillagközi Nemzetközösség világába, innen pedig nem volt már megállás: Peter F. Hamilton lett a kedvenc íróm és a Nemzetközösség a kedvenc univerzumom.

covers_321650A történet a Nemzetközösség saga után veszi fel a fonalat. A Csillagutazó-háború alatt sok dinasztia óriási csillaghajókkal készült elhagyni az ismert univerzumot, ha elveszítenék a háborút. Bár végül a Primer fajt legyőzték, akadtak olyan dinasztiák, akik mégis útnak indultak új civilizációt alapítani. Közéjük tartozik a Brandt dinasztia is. Útjuk a galaxis közepén elhelyezkedő Üresség mellett vitt volna, ám valami oknál fogva berántotta az őket, így benne ragadtak és egyre csak sodródnak egy bolygó felé. Nigel Sheldon, a Nemzetközösség egyik alapítója és hőse, álmodóként egy elveszett emberi civilizáció képeit látja, mely úgy tűnik, az Ürességben él. Így a harcos Raiel faj, akik az Üresség önjelölt őrzői, felkeresik Sheldont és a segítségét kérik az elveszett emberi civilizáció felkutatásában. Ám az expedíció olyan dolgokra derít fényt, amik az egész galaxis sorsát is megváltoztathatják…

Hamilton nagy kockázatot vállalt azzal, hogy jelen kötetet és a folytatását, vagyis a Chronicle of the Fallers-duológiát kronológiai szempontból a Commonwealth saga és a Void-trilógia közé helyezte, ám egy huszárvágással meg is oldotta, hiszen az olvasási sorrendnek követnie kell a megjelenési sorrendet. Olyan részletekre is rávilágít a szóban forgó könyvben, amik a Void-trilógia regényeiben sokáig rejtélynek számítanak. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mégis hogyan lehetne izgalmas a történet úgy, hogy a The Evolutionary Void már megválaszolta a legnagyobb kérdéseket az Ürességgel kapcsolatban. Nos ettől kezdetben én is féltem, de hamar kiderült, hogy a félelmem alaptalan volt. Nehéz lenne értékelni a könyv nagyszerűségét az előismeretek nélkül, így mindenképpen az említett könyvek után érdemes elolvasni – nem élvezhető különálló történetként, de nem is célja ez.

I doubt any system that won’t reveal its purpose, that only offers promises of a better tomorrow.

A Void-trilógiához hasonlóan a cselekmény nagy része jelen esetben is az Ürességben játszódik, ám míg ott egy fantasy-szerű, középkori civilizáció volt a középpontban, jelen esetben egy steampunk-szerű világot ismerhetünk meg, Bienvenido-t: gőzgépek jelentik a technika csúcsát, de azokat is jobbára csak a vízi közlekedésre használják. A világot a Brandt dinasztia leszármazottai lakják, egy szigorú, demokráciának tűnő államformát kialakítva, ahol mégis csak Brandt kapitány leszármazottai birtokolhatják a tényleges hatalmat.

A hasonlóságok hamar véget értek és egy olyan összetett sztori bontakozott ki, ami magával ragad, beszippant. Időnként lassan csordogál, Hamilton mindent bemutat részletesen. A kialakult társadalmat, a gazdaság kapcsolatát a mod-okkal, a kialakult vallást, a hatalmi bázis alapjait, mindezt gyakran Sheldon szemén keresztül látva, így összehasonlítva a már említett fantasy-szerű világot Bienvenido-val. S eközben olyan titkokra derül fény – többek között az Üresség és a Skylord-ok kapcsolatára – amik alapjaiban változtatják meg az Ürességről kialakított képet. Tovább nem is lehet ragozni a cselekményt anélkül, hogy komolyabb spoilerek-be futnék bele, ezért nem is teszem.

The irony made her grin fiercely: a rock hammer to open a spaceship, surely the ultimate clash of primitive against sophistication.

A szóban forgó regény is magán viseli Hamilton minden tipikus kézjegyét, annak minden jó és rossz tulajdonságával. A Nemzetközösség monumentális világa tovább bővül minden tekintetben. Az Ürességgel kapcsolatos kérdések száma is csökken valamelyest, de csak azért, hogy újabbakat vethessen fel, melyek aztán minden bizonnyal a duológia befejező részében, az idén szeptember végén megjelenő, A Night Without Stars című regényben lesznek megválaszolva. S szerencsére komoly fejlődésen ment keresztül a szexualitás szerepeltetésében is: jelen könyvben is szerepel, de már messze nem olyan zavaróan és messze nem olyan mennyiségben, mint az előző kötetek során. Persze a történethez semmi pluszt nem tesz hozzá, továbbra is inkább csak divatos, olvasó-csalogató elem, mint stíluselem. A befejezés már-már szinte előrelátható volt, hogy egy óriási cliffhanger lesz. Szinte megszokott már a modern űroperáknál, Dan Simmons is előszeretettel fejezi be így a regényeit.

Félő, hogy nem csak a duológiának, hanem a Nemzetközösség univerzumának is az utolsó kötete lesz az A Night without Stars. Több interjú során tett utalásokat Hamilton arra, hogy befejezi a Commonwealth történetét a Chronicle of the Fallers-duológiával – remélem csak egy időre. Ám ha mégsem lesz folytatás, Hamiltonnak nem a Nemzetközösség az egyetlen univerzuma, a Night’s Dawn-trilógiával megteremtette a Konföderációt, ami az olvasói értékelések alapján legalább olyan nagyszabású, mint a Nemzetközösség.

Érdemes még megemlíteni a brit kiadásokhoz készült borítókat és úgy általában Larry Rostant borítóit Hamilton könyveihez. Bár a közmondás szerint, nem a borító alapján kell megítélni a könyvet, azért mégis csak az az első kapcsolatot az olvasó és a könyv között. Rostant borítóinál pedig még nem láttam látványosabbakat:

Larry Rostant borítói

Hamilton ismét bebizonyította, hogy nem véletlenül nevezzük őt a modern űropera állócsillagának. Tovább ragozni felesleges a könyv nagyszerűségét, hiszen ha az előző öt könyvet is elolvastad, ezt is el fogod és a befejező részt is. Ám megéri! Bízom benne, hogy idővel majd klasszikusként fogjuk emlegetni Hamilton regényeit.

About Dubovszki Martin

szoftvermérnök, amatőr fotós, javíthatatlan sci-fi rajongó

Egy hozzászólás

  1. Pingback: Nemzetközösség – Széljegyzet

Neked mi a véleményed?